Vókonya

Virágoskúti bivalyjoghurtot kanalazok, érlelt tehénsajtot, szelet mangalicaszalonnát ízlelgetek. Karika füstölt kolbászt, papírvékony sonkát, paradicsomot, erős paprikát, lilahagymát harapok mellé. Kavargó ízek a számban. Minden, amit elém tesznek Rózsa Péter biogazdaságából való. Itt termett, itt dolgozták fel, itt kínálnak vele. A kedvencem a bivalygomolya, kérek abból is egy falást. Gyerekkorom ízei térnek vissza, felejthetetlen reggelik, ebédek és vacsorák. 

Rózsa Péter biogazda a Hortobágy "mellyékére" invitálja a nézőt.

Egy jellemző párbeszéd tanúja voltam az asztalánál. Új ember jelentkezett a gazdaságba, irodai munkára. Fiatal nő. Rózsa Péter faggatja. Gondolom, kíváncsiságból mindenféle munkát felsorol. Hát fejni akar-e? Azt nem tudnám csinálni! Rossz a hozzáállása, kislány! Azt kellett volna mondani, nem ismerem ezt a tudományt, de biztosan meg tudnám csinálni! Mert az ember mindent meg tud csinálni – ha akar.

Ebben az adásban Földes Eszter Marcsival Vókonyára, Rózsa Péter gazdaságába látogatnak, ahol a bivalytartással ismerkednek. Bivalygulyás, madártej, kitűnő sajtok és remek borok, melyek még izgalmasabbá teszik ezt az adást.

A gidres-gödrös régi mellékúton olvadt kátrányhólyagokat forral a nap. Valahol Hajdúböszörmény és Balmazújváros között járunk, a pusztán, ahol egy teremtett lelket sem látni, csak távoli tanyákat, néhai tsz-gépállomások gázolajsáros udvarain veszteglő agg traktorokkal, amelyek rozsdás teste vörösen izzik a forróságban.