Újragondolták május elsejét Rózsa Péter biogazda birtokán
Virágoskút – Tavasz és megújulás, család és hagyomány: ezek jegyében szerveztek különleges estet.
Borvacsorát rendeztek Rózsa Péter virágoskúti biocsárdájában a hagyomány és a minőség jegyében. A borokat a Két Diófás pince szolgáltatta Szomolyáról. A két fiatal borász, Hegyi Ádám és Kaló Júlia neve egyre jobban cseng a borbarátok előtt, mert bár nem is olyan régen indultak, ám már több olyan tételt letettek az asztalra, melyek a legjobbak közé emelik őket. Mindehhez, mint Rózsa Péter ígérte, 8 fogásos menüsorral mutatták be gazdaságuk legjavát azoknak, akik a sör-virslis majálisozás mellett (vagy helyett) ezt a programot választották.
Az est a tavaszról és a hagyományról is szólt. A megújulásról, a családról, valamint a tradíciók továbbviteléről. Ahogy a gazda felhívta rá a vendégek figyelmét, ha nem is generációváltás tanúi lehetnek a Makovecz Imre és Makoldi Sándor szellemiségét is őrző helyszínen, de láthatják, megtapasztalhatják a folytonosságot. A neves borász (akit a külföldi szaksajtó szívesen emleget az ágazat hazai fenegyerekeként) lánya és veje ugyanolyan gondossággal és szakértelemmel közelít a szőlőhöz, a pincéhez, mint maga Kaló Imre. S hasonlóan a hagyományos értékeket tartja szem előtt Rózsa András is, aki a borok mellé társított ételekért felelt. Ő a konyhában állt helyt az est sikeréért, ahol "újragondolta" a hagyományos fogásokat, a fiatal borászok pedig a közönséget avatták be tevékenységük rejtelmeibe. Beszéltek az álmokról, a munkájukról, arról, hogy időt, energiát nem sajnálva dolgoznak a sikerért, amit nem adnak ingyen.
Időről időre Kaló Imre is magához ragadta a szót ez est folyamán – melyen a hangulatról Molnár Miklós és zenekara, a szép hangú Bárdos Ildikó valamint Gyönyörű Zsigmond gondoskodott –, s megidézte Wass Albert szellemét. Mind Kaló Imre, mind Rózsa Péter megmutatta emberi, szülői arcát is: nem kérdés, hogy mérhetetlenül büszkék voltak gyermekeikre. S nem is ok nélkül. Ahogy az est folyamán elhangzott, messze a fővárostól, itt, a pásztorok és a hagyományok világában gyakorlatilag Michelin-csillagos éttermek színvonalát idéző ételek és italok kerültek az asztalra.
A társaságban két neves debreceni mesterszakács is jelen volt Boros László és Fehér Gábor személyében. Ők ezúttal nem főzni érkeztek, s nem is bírálatot mondani kritikusként, vagy zsűrizni a fogásokat. Ám a bőrükből nem tudtak kibújni, elégedetten értékelték mindazt, ami a tányérra (illetve a poharakba) került. Ezek között olyan különlegességek is voltak, mint a bivaly borjú "barátfüle", vagy a kemencés szamár rétes szíki csiperkével. Bár ilyen fogások nem feltétlenül kerülnek nap mint nap az ebédlőasztalra, ahogy a Crocodile Rock zenekar menedzseri feladatait is magára vállaló borlovag, Wesser László megjegyezte, azért nem véletlenül áll közel ez az ízvilág a debreceniekhez. El lehet menni csülköt enni Münchenbe vagy Prágába knédliért, ám a mindennapokban mégis ezek a fűszerek, ezek az ízek jelenhetik az otthonosság érzését a debrecenieknek is.
Pinczés István rendező számára a zene és a borok egyaránt különleges élményt jelentettek. A színházi szakember meg is kérdezte, honnan származnak Gyönyörű Zsigmond vőfélyszövegei, aki elárulta, innen, Hajdú-Biharból, Béres András gyűjtéséből.
Nagy kérdés azok számára, akik nem jártak még ilyen rendezvényen, mi az, ami rávesz embereket arra, hogy megszervezzék az utazást ide, erre a Debrecentől egyébként nem is olyan távoli helyszínre egy-egy ilyen esemény kedvéért. Egyrészt a felfedezés öröme: olyat lehet itt találni időről időre, amit másutt nem feltétlenül. A Hegyi-Kaló pincészet május elsején a csárdában nyolc valóban különleges tételt vonultatott fel, melyeket nem lehet csak úgy lekapni a szupermarketek polcairól. (Például a szamorodnihoz hasonló eljárással készített zöldveltelini főbort, vagy a turán aszút.) Hasonlóan exkluzív volt a már emlegetett, a borokkal különleges harmóniát alkotó ételsor is.
Másrészt ez a biocsárda egyfajta szellemi központ is. Nem véletlenül van kint a tavaly nyáron elhunyt festő, néprajztudós és tanár Makoldi Sándor portréja az öles szálfákból faragott oszlopok tartotta térben. Aki ide belép, a továbbélő magyar hagyománnyal találkozik. Ahogy a gazda, Rózsa Péter hangsúlyozta, amit itt terem, ebben a gazdaságban, az nem csak finom, de egészséges is. "Itt akkor is meglenne, működne minden, ha hirtelen megszűnne az áram" – nyilatkozta, mit is jelent számára a biogazdálkodás. S ez nem csupán egyetlen estéről szól: életről és életvitelről, mély elkötelezettségről is.
Szerző: Szénási Miklós