Csak természetesen!
Az ország legnagyobb biogazdasága minden bizonnyal a virágoskúti, amit Rózsa Péter hozott létre a semmiből. Az igaz, sok kritikát is kap a biogazda, aki a rideg pásztorkodáshoz hasonlítja a bio állattenyésztést. A virágoskúti farm kínálatában a hús mellett zöldségfélék és tejtermékek szerepelnek.
Csak természetesen!
Rózsa Péter
Az ország legnagyobb biogazdasága minden bizonnyal a virágoskúti, amit Rózsa Péter hozott létre a semmiből. Az igaz, sok kritikát is kap a biogazda, aki a rideg pásztorkodáshoz hasonlítja a bio állattenyésztést. A virágoskúti farm kínálatában a hús mellett zöldségfélék és tejtermékek szerepelnek.
Napkeltétől napnyugtáig hol a virágoskúti földeken intézkedik, hol az úttalan Vókonyapusztán rendezkedik a szabadjára eresztett szürkemarhák és mangalicák körül, vagy éppen a halastavat kotorja. Amikor este lezöttyen a maga kis földi paradicsomában a háza előtt a padra, még jót húz a fonott demizsonba töltött kútvízből - ha elutaznak is, ebből visznek magukkal, ásványvizet boltban a világért sem vennének. Egyebet sem sokat, mert a gazdaságban öt hektáron minden megterem: a hatalmas fóliasátrakban még lóval is meg lehet fordulni. "Nem olyan nagy ez, de nekünk csak ekkora adatott" - mondja Rózsa Péter.
Amerre a szem ellát, csicsóka-, paradicsom-, paprika-, tök-, dinnye- és padlizsánpalánták zöldellnek - felsorolni is képtelenség. Az ágyások mindenütt kigazolva, megkapálva, a gyümölcsfák körül tyúkok takarítanak. Az emberek még alkonyatkor is szüretelik a szamócát, mossák az újkrumplit, csokorba kötik a zsenge répát, másnap hajnalban indulnak a biopiacokra. A legelőről épp behajtanak egy csodatehenet - ha igaz a mondás, hogy gazda szeme hizlalja a jószágot, hát ez itt, Virágoskúton százszor igaz. Rózsa Péter szeme ide-oda villan, miközben azt rajzolja, hogy s mint vessék el másnap a tengerit, közben felügyeli, leszedték-e már mind a szamócát, ne maradjon a töveken semmi a hét végére, mellesleg pedig egy rekesz zöldséget pakol össze az állatokat vigyázó embereinek. Tavasszal egy tucatnyi ember sürög-forog a gazdaságban, szezonban negyvenen-ötvenen is dolgoznak, hiszen nyolcvanféle készterméket is árusítanak - zöldségkrémeket, befőtteket, ivóleveket -, csupa friss ízű terméket, mind természetes összetevőből. No meg mangalicazsírt, sajtokat, kolbászt, szalonnát is.
Rózsa Péter a hozzáállását szigorú édesapjától vette át, aki még hetvenöt évesen is maga ássa föl és ülteti be falusi kiskertjét, megreszeli a tyúkoknak a céklát, miközben a szomszédok már rég a Tescóban vásárolnak mind. "A nagyanyám 98 évesen még kilószámra megtöri a diót. Na, ilyen különbségek vannak emberek és emberek között... meg boldogságok és boldogságok között. Tegnap egy kisbárány született, ma egy szamárcsikó - nekem ez a boldogságom. Sokan irigylik tőlem ezt a... sok munkát. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megadta mindezt. Hiszen melyik ősömnek volt ekkora gazdasága?! És mindezt már egy fillér tartozás nélkül - kétszázmillió forintnyi hitelt dolgoztunk le. Eddig piacokra jártunk, boltokba szállítottunk, de már tervezi a csárdát az öreg Makovecz. Hogy ide jöjjenek a pestiek, és itt egyék, amit mindebből főzök nekik. Nem lesz ám húszféle étel, csak egy vagy kettő. Amit aznap főzni van kedvem... és persze lesz zene mellé. Meg tánc. De tovább már nem növekszünk. A kérdés most az, hogyan adom át mindezt a gyerekeknek. Hogy jól csinálják."
Felnőtt fiai már átvették a ritmust: a legidősebbnek nemcsak a neve egyezik az apjáéval, hanem éppúgy viseli a szalmakalapot is. Szeme is úgy villan, és éppoly gyorsan dolgozik. "Kell is, hogy ellessen mindent, hiszen ő viszi tovább a gazdaságot." Csakhogy míg édesapja az induláskor egy rossz kapát kapott atyai hozzájárulásként vasszigorú apjától, no meg a tudást és az erőt ahhoz, hogy a maga erejéből legyen valaki, ifjabb Rózsa Péter a kertészmérnöki diploma mellé egy cifraszűrt kapott. Ezt használta a pásztorember a szél, az eső és a hideg ellen - majd elválik, hogy miféle újkori viszontagságoktól óv meg Rózsa Péter köpönyege.
Szerző: László Dóra