Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Csak természetesen!

László Dóra
2012. 05. 07. 13:16:43
Csak természetesen!

Az ország legnagyobb biogazdasága minden bizonnyal a virágoskúti, amit Rózsa Péter hozott létre a semmiből. Az igaz, sok kritikát is kap a biogazda, aki a rideg pásztorkodáshoz hasonlítja a bio állattenyésztést. A virágoskúti farm kínálatában a hús mellett zöldségfélék és tejtermékek szerepelnek.

Csak természetesen!

Rózsa Péter

Az ország legnagyobb biogazdasága minden bizonnyal a virágoskúti, amit Rózsa Péter hozott létre a semmiből. Az igaz, sok kritikát is kap a biogazda, aki a rideg pásztorkodáshoz hasonlítja a bio állattenyésztést. A virágoskúti farm kínálatában a hús mellett zöldségfélék és tejtermékek szerepelnek.

Napkeltétől napnyug­táig hol a virágoskúti földeken intézkedik, hol az úttalan Vókonyapusztán rendezke­dik a szabadjára eresztett szürkemarhák és mangalicák körül, vagy éppen a ha­lastavat kotorja. Amikor este lezöttyen a maga kis földi paradicsomában a háza előtt a padra, még jót húz a fonott demi­zsonba töltött kútvízből - ha elutaznak is, ebből visznek magukkal, ásványvizet boltban a világért sem vennének. Egyebet sem sokat, mert a gazdaságban öt hektá­ron minden megterem: a hatalmas fólia­sátrakban még lóval is meg lehet fordulni. "Nem olyan nagy ez, de nekünk csak ek­kora adatott" - mondja Rózsa Péter.

Amerre a szem ellát, csicsóka-, paradi­csom-, paprika-, tök-, dinnye- és padlizsánpalánták zöldellnek - felsorolni is képte­lenség. Az ágyások mindenütt kigazolva, megkapálva, a gyümölcsfák körül tyúkok takarítanak. Az emberek még alkonyat­kor is szüretelik a szamócát, mossák az újkrumplit, csokorba kötik a zsenge répát, másnap hajnalban indulnak a biopiacokra. A legelőről épp behajtanak egy csodatehe­net - ha igaz a mondás, hogy gazda szeme hizlalja a jószágot, hát ez itt, Virágoskúton százszor igaz. Rózsa Péter szeme ide-oda villan, miközben azt rajzolja, hogy s mint vessék el másnap a tengerit, közben fel­ügyeli, leszedték-e már mind a szamócát, ne maradjon a töveken semmi a hét vé­gére, mellesleg pedig egy rekesz zöldsé­get pakol össze az állatokat vigyázó em­bereinek. Tavasszal egy tucatnyi ember sürög-forog a gazdaságban, szezonban negyvenen-ötvenen is dolgoznak, hiszen nyolcvanféle készterméket is árusítanak - zöldségkrémeket, befőtteket, ivóleveket -, csupa friss ízű terméket, mind természe­tes összetevőből. No meg mangalicazsírt, sajtokat, kolbászt, szalonnát is.

Rózsa Péter a hozzáállását szigorú édes­apjától vette át, aki még hetvenöt évesen is maga ássa föl és ülteti be falusi kiskert­jét, megreszeli a tyúkoknak a céklát, mi­közben a szomszédok már rég a Tescó­ban vásárolnak mind. "A nagyanyám 98 évesen még kilószámra megtöri a diót. Na, ilyen különbségek vannak emberek és emberek között... meg boldogságok és boldogságok között. Tegnap egy kisbá­rány született, ma egy szamárcsikó - ne­kem ez a boldogságom. Sokan irigylik tő­lem ezt a... sok munkát. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megadta mindezt. Hiszen melyik ősömnek volt ekkora gazdasága?! És mindezt már egy fillér tartozás nél­kül - kétszázmillió forintnyi hitelt dolgoz­tunk le. Eddig piacokra jártunk, boltokba szállítottunk, de már tervezi a csárdát az öreg Makovecz. Hogy ide jöjjenek a pesti­ek, és itt egyék, amit mindebből főzök ne­kik. Nem lesz ám húszféle étel, csak egy vagy kettő. Amit aznap főzni van ked­vem... és persze lesz zene mellé. Meg tánc. De tovább már nem növekszünk. A kérdés most az, hogyan adom át mindezt a gye­rekeknek. Hogy jól csinálják."

Felnőtt fiai már átvették a ritmust: a leg­idősebbnek nemcsak a neve egyezik az apjáéval, hanem éppúgy viseli a szalma­kalapot is. Szeme is úgy villan, és éppoly gyorsan dolgozik. "Kell is, hogy ellessen mindent, hiszen ő viszi tovább a gazdasá­got." Csakhogy míg édesapja az indulás­kor egy rossz kapát kapott atyai hozzá­járulásként vasszigorú apjától, no meg a tudást és az erőt ahhoz, hogy a maga ere­jéből legyen valaki, ifjabb Rózsa Péter a kertészmérnöki diploma mellé egy cifra­szűrt kapott. Ezt használta a pásztorem­ber a szél, az eső és a hideg ellen - majd elválik, hogy miféle újkori viszontagsá­goktól óv meg Rózsa Péter köpönyege.

Szerző: László Dóra

Forrás: http://magyarkonyhaonline.hu/sefportrek/rozsa-peter

Tartalomhoz tartozó címkék: Magyar Konyha Rózsa Péter

Keresés